Szabó Kovács János 76 évesen idén is ott lesz csapatával a SporTolna Triatlon Fesztivál Én, Te, Ő váltóversenyének mezőnyében – Kövesd a példáját, szervezz csapatot és legyetek ti is az indulók között!

„Ameddig egészségem engedi, biztos, hogy a SporTolna Triatlon Fesztivált nem fogom elengedni…”

Interjú Szabó Kovács Jánossal

Igazi példakép. Sportos családban nőtt fel, középiskolás korában futballozott, majd bátyja hatására – s talán annak a csodának köszönhetően, amit versenykerékpárnak hívnak – végül a kerékpár sportág lett a nagy szerelem. Kerékpárosként volt versenyző, edző, majd sok éven keresztül az egyik legnagyobb hazai kerékpáros verseny, a Gemenc Nagydíj főszervezőjeként tevékenykedett.

A sport szeretetét gyermekeinek is továbbadta. Fia, Norbert focizott, majd belekóstolt a kerékpározásba, később atléta lett, de leginkább a játékos sportokat szerette, ma is szívesen teniszezik.  Lánya, Beáta 4 évesen kezdett úszni, majd édesapja nyomdokaiba lépve kerékpározni kezdett, végül eredményes triatlonversenyző lett. Kerékpár és triatlon sportágban is válogatott versenyző volt, országos bajnokságokon, nemzetközi versenyeken szerepelt kiváló eredménnyel, 1989-ben a genfi Triatlon Ifjúsági és Junior Európa-bajnokságon a magyar csapat tagjaként a 2. helyet szerezte meg.

Szabó Kovács János idén 76 éves lesz, a mai napig aktívan sportol, s ahogy 1985 óta majdnem minden évben, idén is rajthoz áll csapatával a XXXIX. SporTolna Triatlon Fesztivál Én, Te, Ő váltó futamában. A versenyről, a csapatról, a sportról, példamutatásról beszélgettünk vele.

Miután véget ért az aktív sportolói pályafutásod, hogyan maradt a sport a mindennapjaid része?

Egyrészt minden alkalmat megragadtam arra, hogy mozoghassak, mentem tekézni, asztaliteniszezni, éppen, ami jött. A kerékpározás megmaradt, mellette futottam, teljesítettem több félmaratont, 50 éves koromban lefutottam életem első maratonját, indultam duatlon versenyeken, senior atlétikai versenyeken vettem részt és természetesen a SporTolna Triatlon Fesztiválon, ami lassan 40 éve az életem része.

Milyen emlékeket őrzöl az első Fadd-Dombori Triatlon Fesztiválról?

1985-ben a szervezőbizottság tagja voltam, a kerékpár tartozott hozzám, az útvonal-biztosítás, a rendőrséggel való egyeztetés, és minden egyéb, ami ezzel kapcsolatos. Azonban nem csak szervezőként vettem részt a versenyen, hanem már akkor csapatot szerveztem magam mellé, és két nagyszerű sporttárssal váltóban indultunk. 1985-ben – az azóta tragikusan elhunyt – Haiszer Kálmán úszott, én kerékpároztam, Trunk László pedig futott. Mindenki abban a számban indult, amiben a legjobb volt, ezzel a 3. helyet sikerült megszereznünk. Külön öröm volt számomra, hogy lányom, Beáta abszolútban 2., csapatban pedig 1. helyezést ért el ezen a versenyen.

1986 óta a csapat állandó úszója Hegedűs Lajos, a futó csapattársak az elmúlt hosszú évek alatt azonban váltakoztak. Az első néhány évben Németh Gyula futott velünk, de tagja volt futóként a csapatnak Szekeres János, Kófiás László, Csillag Balázs, jó néhány éve pedig már Barka Csaba erősíti futás terén a csapatot.

Azt tudod, hogy hányszor álltatok dobogón?

Nem is tudom, még nem számoltam össze, de sokszor. Sajnos nekem voltak kihagyások, 2008-ban egy kiszakadt gerincsérv, 2017-ben pedig egy bypass műtét miatt kellett kényszerpihenőt tartanom. De csapat akkor is volt, amikor én nem tudtam indulni, mert megszerveztem, hogy legyen kerékpáros a helyemre.

 

 

Mit jelent Neked ez a verseny?

A SporTolna mit jelent nekem? Azért fontos, mert szervezőként is részese voltam az első SporTolna versenynek – sőt utána még 2-3 évig tagja voltam a versenyszervező bizottságnak -, és az nagyon jó érzés volt, hogy annyi embert meg tudtunk szólítani mindjárt az első alkalommal, s persze az is hatalmas sikerélményt adott, hogy elindultunk a csapattal és dobogón állhattunk. Akkor én azt mondtam, hogy ameddig egészségem engedi, biztos, hogy a SporTolnát nem fogom elengedni, mert nagyon szeretem a hangulatát, mindig jó újra összejönni a csapattársakkal és szeretek a régi ismerősökkel találkozni.

Most hogyan tartod karban magad, hogyan készülsz a versenyre?

Novemberben és decemberben pihenek egy kicsit, de az év többi részében állandóan mozgásban vagyok. Sajnos a futást egy kezdődő gerincsérv miatt abba kellett hagynom, azt már nem engedi az orvosom. Így maradt a kerékpár és a túrázás. Otthon fent van a versenykerékpárom a görgőn, azon tekerek, illetve van egy nagy csapat, egy baráti társaság, velük rendszeresen járunk 50-60 km-es kerékpártúrákra. Sokat túrázom, ezek hosszú, akár 30 km-es gyaloglások. Ilyenkor felveszem a hátizsákot, bedobom a kulacsot és megyek, bejárom a környéket.

A verseny előtt egy kicsit speciálisabban kezdek készülni. A sportolói múltból adódóan a versenyszellem, a győzni akarás beépül az emberbe. Tavalyelőtt 1. helyezést, 2022-ben 2. helyezést értünk el, szeretnénk idén is jól teljesíteni, ehhez a csapattársaim is maximálisan hozzátesznek, ők is rendszeresen edzenek. Én ilyenkor állóképességi edzéseket, illetve kerékpáros gyorsító edzéseket végzek.

76 éves leszel idén, a mai napig sportolsz, mi az életfilozófiád?

Célt kell kitűzni minden alkalommal, mert ha cél van, akkor ahhoz van akarat és meg lehet valósítani a célt. Én azt a célt tűztem ki magamnak, hogy 100 évig fogok élni. Ha ebből 2 nem jön be, 98-cal már nyertem.

Nekem eszembe nem jut, hogy én a sportot mikor fogom abbahagyni, meg abba akarom hagyni. A gerincsérv műtét után azt mondta a műtétet végző orvos, hogy mindent csinálhatok, csak futni nem futhatok. Én meg mondtam, hogy futás nélkül nem bírom. 600 km-t gyalogoltam a Sió töltésen, mire el tudtam kezdeni kocogni. Akkor jöttem rá, hogy a túra, a nordic walking milyen állóképességet tud adni az embernek. Miután megerősödtem, a Csacska szurdikot (a szekszárdi futók, túrázók körében jól ismert emelkedő – a szerk.) többször megfutottam.

Bárhol járok, bárkivel találkozom, mindenkit arra biztatok, hogy sportoljon, mozogjon. Az a célom, hogy mozgásra motiváljam az embereket. Nem kell élsportolónak lenni, csak szeressék a mozgást. Ha valakit meg tudok győzni arról, hogy egy kicsit mozduljon ki, az már nekem sikerélmény.

Köszönöm a beszélgetést! Nagyon jó egészséget kívánok, találkozunk 2023. július 29-én a SporTolna Triatlon Fesztiválon Fadd-Domboriban!

 

Szilágyi-Messzinger Krisztina