Dombori az állócsillag
Most elmesélem, hogy miért a Fadd Dombori SporTolna volt a kedvenc versenyem.
’85-től 2021-ig nagyon sok itteni versenyen, szinte az összesen részt vettem. Azért szerettem, mert nemcsak sprint versenyből állt, hanem másnap volt váltóverseny is, ahol a kedvenc számomban, biciklin indulhattam. Minden évben más-más úszóval és futóval társultam; mindig változott a váltónk összetétele. Ha az előző napi pasztapartit illetve a toronyfutást is belevesszük, három napos volt egy Fadd-Dombori verseny. Egyszer indultam quadriatlonon is. Nem voltam valami sikeres: kajakkal beleborultam a vízbe. Vissza kellett mennem a rajthoz és újra kellett indulnom. Már mindenki rég a célban volt, s talán a pályát is leszedték már, mire beértem. De azért díjazva lettem.
Fél távon soha nem indultam; ott csak szurkoló voltam. Viszont a quatlont kipróbáltam kétszer is. Ez – úgy emlékszem a név – Póka Laci találmánya volt; nem kell futni, s a bringa után abba lehet hagyni a versenyt Ez is nagyon tetszett. Pár éve az Orvos Triatlon Ob-t is Domboriban rendezik – ez különösen közel állt a szívemhez A klubjaim menetközben sokat változtak. Eleinte nem is volt klubom, mert keretorvosként nem akartam elköteleződni. Aztán a MAFC-ba igazoltam le. Jó volt, hogy valakikhez tartozom. Később budaörsis lettem, de sokszor voltam Domboriban a Spuri tagjaként is. Néhányszor a szekszárdi csapat szőnyegén ültem, mert Kriszti barátnőm bemutatott nekik.
A szállásaimra is szívesen emlékszem vissza. Sokszor laktunk az úttörőtábor kis faházaiban. Aztán ott edzőtáboroztunk is. Szép emlékeim vannak a Kapitány Krisztiéknél eltöltött időkről, ráadásul édesapámnál is aludtam párszor aki Szekszárdon lakott. A Duna parton a spurisokkal este virslit és szalonnát sütöttünk – a velük eltöltött idő életem feledhetetlen élményei közé tartozik. Megbeszéltük a világ nagy dolgait…
Emlékeim szerint legtöbbször a Cerbona volt a verseny szponzora. Egy alkalommal az Oakleytől nyertem egy szemüveget, sőt váltóban egyszer egyikünk scott kormányt a másik bukósisakot a harmadik pedig bringás sebességmérőt kapott. A poláros Nagy Józsival úgy ismerkedtem meg, hogy rajtam volt a német orvos-triatlonisták technikai meze, amin Polar-felirat díszelgett. Mutattam neki, hogy én ingyen reklámozom őket – erre 20 százalékos kedvezményt ajánlott a Polar-boltjukban.
Az időjárásról: legtöbbször kánikula volt, de a sprinttáv, azaz az aránylag rövid versenyidő miatt ez egyedül csak a futásnál zavart. A nagy dinnyeszeletek mindig kárpótoltak a célban. Csak egyszer volt nagy szél és eső – ekkor a spurisokkal voltam. A kocsiba bepakolásnál elfelejtettem elrakni az első kereket. Visszatelefonáltam nekik, hogy tegyék el, ne ázzon-fázzon egész éjjel és ne lopja el valaki.
Emlékszem, hogy – ez még az első versenyek egyikén történt, váltóban – a bringázás során eléheztem, és kifeküdtem az árokpartra. Azt hittem, még hat kilométer van hátra, de már csak egy volt. Ha ezt tudom, végig csinálom. Talán azért éheztem el, mert előző nap hosszú előadást halgattam Mizséréktől, és nem volt időm megvacsorázni. Nem pótoltam a kalóriát. A végén keletnémet turisták mentettek meg: aszalt gyümölcsöt adtak. Így nagynehezen be tudtam gurulni a célba, ahol már aggódott értem a futótársam, egy budapesti tájfutó barátnőm, akit kimondottam erre a versenyre csábítottam le.
Egy esti szeánszon hangzott el Baranyai Laci nagy mondása, hogy akinek nincs pénze, ne triatlonozzon. Nagy port vert fel. Ekkor ismertem meg a Csizmadia fiúkat, akik közül Attila mögött aztán sokat bolyoztam. Emhő Lacival, Czencz Péterrel és Botos Esztivel is itt kezdődött a barátságunk.
Érdekesek voltak a hideg-meleg áramlatok a vízben. Ha szemembe sütött a nap, mindig rátapadtam egy mellúszóra, aki remélhetőleg egyenesen úszott. Nem szoktam ellőni a puskaport az úszásnál; volt még idő erőlködni később.
A bringáim az idők során Favoritról Bianchin és a kedvenc scott kormányos grip shiftes Cannondalen át a Trekig változtak.
Eleinte persze tornacipőben tekertem. Aztán lett egy Germina bringás cipőm az NDK-ból. Később jött a look pedál, look cipővel. Nemcsak a versenyeken, hanem az edzéseken is bringás cipőt használtam. De a végén visszatértem a tornacipőhöz, mivel rájöttem, hogy többet vesztek a váltásnál, mint amennyit a sík pályán nyernék bringával. Emlékezetes maradt, hogy a 2011-es balesetem után a váltóban szandálban bicikliztem. Arra nagyon büszke voltam, hogy bent tudtam maradni Posta Bandi bolyában. Ha jól emlékszem, 32-es átlagot mentünk.
A versenyközpontban rengeteg bazár volt, amelyekben – mivel nem adták drágán a cuccokat – úszódressz, úszósapkát, órát és úszószemüveget vásároltam.
Egyszer egy demizson bort nyertem. Nagyon jó altatónak bizonyult – több hónapon keresztül iszogattam. És milyen jó kaják voltak a Hámoriban, ahova a versenyek után beültünk ebédelni! Az úttörőtábor melletti palacsintázások is feledhetetlenek.
A díjkiosztókon a vége felé érem helyet felcímkézett bort kaptunk, sőt, volt, hogy már a befutáskor is. A technikai pólók egyre szebbek lettek – mivel alapszínük fehér volt, a rendelőben is tudtam hordani őket.
A Magyar Triatlon Szövetségnek és az ITU Nő bizottságának is alapító tagja voltam. A kanadai Vb-re is ők hívtak meg előadást tartani, nevezetesen Sarah Springman.
Alapításától kezdve nemcsak a triatlonsportban dolgoztam önkéntesként, hanem az úszósportban is, öttusában főállású keretorvos voltam. A sportuszodában Kaczander Ági Pingvin Úszóóvodájában kétszer egy héten megvizsgáltam a köhögő vagy egyéb bajjal küszködő kicsiket, hogy mehetnek-e vízbe és úszhatnak e.
A Sportkórházban 1999-től 2019-ig, a nyugdíjazásamig dolgoztam.
Sportorvos koromban rengetegen zaklattak időpontért, és mivel nem akartam, hogy a facebookon is ez legyen, álnéven jelentkeztem be, gyerekkori fotóval.
A Kati becenév onnan ered, hogy Andrea Katalin vagyok.
A versenyek után mindig nagyon szomorú voltam, hogy most egy évig nem lesz SporTolna. Köszönet mindenkinek, aki ebben dolgozik és egyre nehezebb feltételek mellett is életben tartja!
Sokszor álmodom, hogy triatlonversenyen veszek részt – a helyszín legtöbbször Dombori.
A kérésem az volt, hogy ez az írás is csak e világból távozásom után jelenjen meg.
Dr. Sipos Andrea
Dr. Sipos Andrea sportmúltja
Négytől nyolc éves korig balett és akrobatika.
Nyolctól tízig Spartacus szertorna alapok.
Tíztől tizenkettő iskolai különtorna.
Tizenkettőtől tizenhat lovaglás, díjlovaglás.
Tizenhéttől húsz gyorskorcsolya.
Húsztól huszonnégy jóga, úszás, kosárlabda – egyetem mellett szabadidőben.
Huszonnégytől huszonkilencig felkészülés olimpiai ötpróbára: futás, kerékpár, kajak, úszás, sízés, alpesi sízés, sífutás.
Huszonkilenctől mindhalálig triatlon, sífutás, konditerem és minden, amire lehetőség adódott (tollaslabda, fallabda, kosárlabda, kajak, kerékpáros és gyalogos túrák, görkorcsolya, síroller, jóga…stb).
Egyetemi végzettség:
1979 SOTE Általános Orvostudományi Kar
1992 Magyar Testnevelési Egyetem Triatlon edzői szak
Munkahelyek:
1999- Országos Spotegészségügyi Intézet (OSEI), sportorvos
1993-1999 Országos Testnevelési- és Sporthivatal (OTSH) Tudományszervezési Osztály, tanácsos
1992 Pharmacross Kft, Gyógyszerek humán vizsgálatának monitorozása
1985-1991 OSEI különböző osztályai és szakrendelői (belgyógyászat, kondicionáló osztály, rehabilitáció, sebészet, fizikoterápia, kutató osztály). Külső intézetben: intenzív osztály, kardiológia. Kötelező és ajánlott tanfolyamok: belgyógyászat, EKG, sportorvoslás stb. – felkészülés szakvizsgákra.
1979-1985 Chinoin Klinikai Biokémiai Kutató Laboratórium, főleg endokrin és Parkinson-kór gyógyszereket vizsgáltunk.
1982-1983 10 hónapos ösztöndíj Hannoverben (Medizinische Hochschule, Abt. Klinische Endokrinologie)
Szakvizsgák:
1989 Sportorvostan
1987 Belgyógyászat
Nyelvvizsgák:
1984 német felsőfok
1983 német középfok
1980 orosz középfok
1976 angol középfok
Egyéb, sporttal kapcsolatos funkciók, megbízatások:
1988-2016 Nemzetközi Orvos-Triatlon Szövetség (IMTA) alelnöke
1997-2001 Európai Triatlon Szövetség (ETU) Orvosi Bizottságának vezetője
1993-1997 ETU Orvosi Bizottságának tagja
1987-2001 Magyar triatlon válogatott keretorvosa
1988-1991 Magyar öttusa válogatott keretorvosa
1987-1997 Magyar Triatlon Szövetség elnökségi tagja
Publikációk:
– főleg terhelés-diagnosztika, étrend-kiegészítők és magaslati edzés témakörben
– Könyv: Táplálék-kiegészítők a sportban. ISM szakmai kiadványsorozata (2000)
Erdők, hegyek sportjai (szerk.: Dosek Ágoston, 1997) Triatlon fejezet
Oktatás:
International Wellness Institute (IWI): személyi edzőknek sporttáplálkozás, terhelés-diagnosztika magyarul és angolul
Magyar Testnevelési Egyetem: triatlon szakedzőknek szaktárgy
