Úszóként kezdte, rövid ideig öttusázott, ezt követően váltott triatlonra Sáthy István. Az 1988-as SporTolnán meglepetésre a hazai elitet megelőzve diadalmaskodott az első középtávú országos bajnokságon.
Sáthy István asztmája miatt kiskora óta úszott pillangón, majd 18 évesen belekóstolt az öttusába. Ekkor szerette meg a futást, amit előtte – mint megosztó sportágat – utált.
„Édesapám triatlonozott – mondta Sáthy István. – Az első versenyem az 1986-os Vasi Vasember volt. Érdekesség a viadallal kapcsolatban, hogy nem volt versenykerékpárom, egy négysebességes Csepellel hajtottam le az 50 kilométert. Embert próbáló versenyfeladat volt. Összességében pozitív élményekkel tértem haza Szombathelyről.”
A SporTolna egyik jellemzője, hogy a váltók mindig szép számmal vesznek részt az erőpróbán.
„Többször indultam váltóban, mint úszó stafétatag. Ekkor ismertem meg Fadd-Dombori környékét, amely azóta is kivételes helyet foglal el az életemben – tette hozzá Sáthy István. – 1987-ben sprinttávon harmadik lettem. Ez adta meg a kezdő lökést, hogy komolyabban foglalkozzam a sportággal. Egy évvel később már komoly energiát fektettem az edzésekbe, tavasszal a szegedi országos bajnokságon futottam egy 2 óra 50 perces maratont. Még ugyanebben az esztendőben az első olimpiai távú ob-n Szombathelyen ötödikként zártam. A SporTolnát megelőző hétvégén Budapestről letekertem Orfűre, a baranyai településen részt vettem egy megméretésen, onnan pedig Fadd-Domboriba bicikliztem át. Ilyen állóképességi tesztek után vártam az első középtávú (úszás 2 km; kerékpár 90 km; futás 21 km) ob-t, melyet triatlonos berkekben hosszútávú ob-nak hívtak. A nagy érdeklődésre jellemző volt, hogy Jef Konings, az ETU elnöke a helyszínen tekintette meg a viadalt.”
Sáthy kiemelte, nem voltak nagy elvárásai, vérmes reményei a futam előtt, teljesíteni akarta a távot. Külföldre nem jártak versenyekre, még csak ismerkedtek a „hosszútávval”, így probléma nélkül szeretett volna végig menni a pályán. Az úszás és futás nem jelentett számára gondot, a kerékpár pedig a szorgalmon múlik. A mezőnyben ott volt Kropkó Péter, Emhő Balázs, a szövetség jelenleg elnöke Kindl Gábor és Jakócs György is. Akkor ők jelentették a hazai elitet, ráadásul mindegyikőjük Sáthy előtt végzett a szombathelyi versenyen.
„Emhővel már az elején megúsztunk a mezőnytől, Kropkó biciklin kiszállt a versenyből – emlékezett Sáthy István. – A 45 km-es kerékpárfordítóig nem találkoztam a mezőnnyel. Emhő Balázst Tolnánál fogtam be, onnantól egyedül tekertem a depóig. Nagy ováció fogadott a rajtterületen; Gerjen központjáig kellett elfutni, Domboriba visszafelé találkoztam csak az ellenfelekkel. Nagy élmény volt beérni a célba, ráadásul egy hatalmas, nyakba akasztható babérkoszorút kaptam. Kuriózumnak számított az is, hogy egyedi plakett járt az érem mellé. A nőknél a budapesti Baranyai Judit lett az első, vele a mai napig tartom a kapcsolatot, jelenleg ő is edzőként dolgozik.
Sáthy edzőként négy amatőr világbajnokságon vett részt: sorrendben Cancún, Cleveland és Perth a kilencvenes évek közepén meghatározó állomása volt pályájának, a 2010-es budapesti vb pedig megkoronázása szakmai munkájának. 2013-ban aranyokleveles triatlonos lett, az elismerést azok kapják meg, akik a négy egyéni triatlon országos bajnokságból legalább háromban győzni tudnak egy szezonban. Sáthynak sikerült ez a bravúros teljesítmény, megnyerte a sprint-, olimpiai- és középtávú ob-kat.
Sáthy elmúlt 60 éves, a sport azonban átszövi a mindennapjait. Aktívan kerékpározik és úszik, a 2017-es budapesti úszó vb-n 800 méter gyorson és a nyíltvízi 3 kilométeres távon is rajthoz állt a szeniorok között.
